A Suchá Belá egy szurdokvölgy, a Szlovák Paradicsomban. Azért szurdok, mert a két oldalát 10-20 méter magas sziklák szegélyezik, és egyes helyeken alig méternyi széles. Azért Belá, mert szép fehér mészkő borítja az alját, kisebb-nagyobb darabokban. Azért Suchá, mert gyakran száraz. Na, most mondjuk nem volt az, így tavasszal még van benne víz, elég rendesen.
És azért mentünk oda, mert nem csak egy laza erdei sétára volt kedvünk, hanem kellett hozzá egy kis extra. Na, megkaptuk. A patak völgyében kapaszkodunk fel, köveken ugrálva, létrákon mászva, sziklába épített tálcákon, láncokba kapaszkodva, vízesések mellett. A lankásabb, kicsit szélesebb részeken a víz tele van a patak hordalékával: csak úgy odadobálta a nagy fatörzseket, szikladarabokat. Hegyi (vagy néha inkább vízi) zerge módba kapcsolsz, lendületet veszel és próbálsz egyikről a másikra ugrálva a vízszint felett maradni. Gyorsan megtanulod az első szabályt: a kövek stabilabbak, mint a farönkök. Aztán azonnal a másodikat is: nem sokkal! Néha biztonságosabb, ha a vízben gázolsz.
Ki hordta ezeket ide?
A legnagyobb vízesés, létrákkal megtűzdelve
Híd a patak felett
Szűk, meredek, kapaszkodós, és melletted zúg a víz
Alig lehet átférni
De azért gyönyörű, nem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.